Magyarcsaholyról 1348-ban történt először említés, amikor Magyarcsaholyt Csaholyi János birtokaként jegyzik. A falu a Faluhely határrészben terült el, az 1890-es évek végén falrészeket és cserépdarabokat is találtak ennek igazolására. Ismeretlen okból kifolyólag a falu azonban elpusztult. 1713-ban kezdett újratelepülni a falu a régi helyén. A feljegyzések szerint az ideköltözők már találnak egy templomot, melyet később kibővítenek és tornyot építenek mellé.
Az első hiteles adat az egyház fennállásáról 1630-ból való, amikor először kértek református prédikátort Magyarcsaholy templomába Tarnóczi István személyében. Ekkor még csak a templom szószéktől toronyig tartó része létezett. Később azonban két alkalommal is sor került templombővítésre, melyet a templomtető faszerkezete is igazol.
Adataink szerint 1766-ban 8 méter magas fatornyot építenek a templom mellé. Már ekkor két harangnak készül a fatorony, a meglévő 1701-ben készült harangnak, és a következő esztendőben, 1767 márciusában készült harangnak. Hogy mi lett a két harang sorsa, arra csak következtetni lehet az irattári bejegyzésekből. Az egyiket valószínűleg újraöntették 1780-ban, mely harang mind a mai napig megvan. A másikat pedig, melynek súlya 158 kg volt és a kisebbik volt a kettő közül, 1917 március 12-én háborús célra elvitték, ennek jegyzőkönyve megtalálható irattárunkban. Ezen harang pótlására 1923-ban került sor, amikor az egyházközség saját költségén készíttette el Bukarestben az új harangot, mely mindmáig helyén van.
A faharanglábat 1813 április 27-én lebontják, hogy helyébe egy 22 méter magas tornyot építsenek. 1823-ban fejezik be a torony zsindelyezését és felhelyezik a vitorlás gombokat is a csúcsára, illetve a négy szegletére. 1830-ban levakolják a tornyot, párkányait pedig lecserepezték. Ugyancsak ebben az évben fejezik be a templomtető teljes zsindelyezését is, valamint a templom falainak vakolását. 1859-ben javításra kerül a templom és torony zsindelyezése. 1868-ban pedig eltávolítják a toronyról a zsindelyt, kijavítják a tetőszerkezetet, bedeszkázzák a tornyot és bádoggal fedik be, a csúcsán maradó gombot pedig bearanyozzák. A templomtetőn 1871-ben cserélik le a zsindelyt és bádogozzák.
1850-ben kerül sor a toronyóra beszerelésére. Sajnos az órásmester kiléte és az óra készítésének helye ismeretlen. 1873-ban az óra egy nagyobb javításon esik át, több alkatrészét kicserélik, átfestik a számlapokat, mutatókat. Az óra egészen az 1940-es évekig működött, aztán többször meghibásodott, mivel alkatrészei elhasználódtak az évek során. Az 50-es, 60-as években történtek próbálkozások az újraindítására, de sikertelenül.
Az egyházközség orgonáját 1855 április 29-én kezdték el építeni. Sajnos az orgonaépítő mester neve és az orgona készítésének helye is ismeretlen. Az orgona templomba való beépítése 1856 decemberében kezdődött el. Az orgonát bár karácsonyra felszentelték, azonban működésével bizonyára gondok lehettek, mivel az építőmester még jó ideig dolgozott ezután is rajta. A feljegyzések szerint csak 1857 májusában készült el véglegesen az orgona.
És működött elkészített formájában egészen az első világháborúig, amikor ónsípjait hadi célból fel kellet ajánlja az egyházközség. 1918 július 25-én történt meg a sípok postázása a Magyar Szent Korona Országainak Fémközpontja RT felé. Ezen orgonasípok sajnos azóta sem kerültek pótlásra, sőt mára már az orgona is teljes felújításra szorul.
Maga a templom az évek során többször megújult és ki is bővült, sajnos azonban nem minden esetben történt szakszerű és átgondolt munkálat, sőt egyes változtatások teljesen kivetkőztették eredeti jellegéből. Így a templom mai kinézete egyáltalán nem hasonlít az egykor patinás, kazettás mennyezetű, zsindelytetős, négy fióktornyos, bearanyozott gombú templomra. 1906 előtt egy felújítás során történtek a legdurvább változtatások a templom jellegében: eltávolították a mennyezetről a kazettákat, a mennyezetet lefestették, tetőt javítottak, a templomfalat megerősítették és feljavították kívül-belül és a padláson végzett munkálatokhoz felhasználták a levétel által feleslegessé vált festett kazettákat is…
Arról, hogy milyen gazdag és eredeti ábrázolásokat tartalmazó kazetták vesztek kárba azt Tóth Géza, az Országos Iparművészeti Iskola növendéke által készített rajzokból és fényképfelvételekből győződhetünk meg, aki megmentette az utókor számára ezeknek a pótolhatatlan kincseknek a kinézetét eredeti méretükben és pompájukban papírra mentve őket.
Az egyházközség 1906-ban temploma felújítására készülve segélyért folyamodott a Műemlékek Országos Bizottságához, amely válaszában elutasította a munkálatok támogatását éppen a fenn leírt változtatások miatt. Az elutasítás indoklása: "…arról győződtünk meg, hogy a templomot későbbi átalakítások eredeti jellegéből teljesen kivetkőztették, úgyhogy régi műrészleteiből csakis egy félköríves ablak maradt fönn."
Az elutasítás miatt a következő felújításra csak 1909-ben került sor, amikor a férfiak felőli boltívet is elbontják és helyébe vasgerendát építenek be, továbbá új padozat kerül a templomba, a mennyezet közepére rozetta kerül, a torony felőli karzat helyébe újat építenek, a padlásfeljáró a karzatra kerül, a tetőre pedig két kibúvó ablakot alakítanak ki.
1926-ban teljes felújításon esik át a templom. 1995-1996 között ismét teljes felújítás történik, ekkor a tető bádogzatát is lecserélik az északi oldal kivételével. 2003-ban a templom tornyának újrabádogozása történik meg és egyúttal a villámhárító teljes cseréje is. 2009-ben kisebb omlás miatt a tornyon kellett javítást végezni, valamint a tetőszerkezet gerendázata is meg lett erősítve, illetve a gerendázat bizonyos elavult része ki is lett cserélve.
Az egyház jövedelme a templom és iskola fenntartásának nélkülözhetetlen forrása volt. Bethlen Gábor fejedelem a magyarcsaholyi egyházat is segítette, a csaholyi bor és búzatermés tizedének egy részét adományozta a lelkész fizetésének pótlására. Az egyháznak a Nagy- és Kis Bajos erdők és a Sárgahegyi szőlő jövedelmeztek. A Sárgahegyi szőlő később azonban valószínűleg kipusztult, ugyanis a falu elnéptelenedése utáni időkben már csak mint erdő szerepel. Az erdő igazi jövedelme azonban nem a kitermelt és eladott famennyiségből adódott, hanem a makktermésből, ami annak idején kiemelkedő volt a csaholy környéki erdőkben. Jó makktermés idején akár 2000 disznót is meghizlaltak rajta, ami jókora jövedelemhez segítette hozzá az egyházat.
Ezen kívül az egyháznak szántóföld és kaszáló is volt a birtokában, amelyek szintén jövedelmeztek. Ezek egy részét a mindenkori lelkész és tanító használta. Az egyház saját magtárral is rendelkezett, ahol két szolga végezte a napi teendőket, ők az egyház gazdasági épületében laktak. Az egyház a megtermelt gabonatermést eladta, ugyanúgy a dézsmából bejövőt is. (Az egyháztagok dézsmát fizettek az általuk megművelt földterület arányában és a társadalmi osztályhoz való tartozásuk függvényében.)
Az 1820-as években hosszan elhúzódó pereskedés folyt az egyház és a nagykárolyi gróf között az egyházi erdő miatt. Ugyanis a Bajosi erdőről szóló adománylevél valahogy a gróf birtokába került és jogát tartotta az egyházi erdőre. Csak hosszas pereskedéssel, többrendbeli tárgyalással, tanúkihallgatással sikerült az egyháznak bizonyítania az erdő feletti tulajdonjogát.
Az egyház fenntartása a saját birtokaiból befolyt jövedelemből és a hívek áldozatos adakozásából történt egészen a második világháború utáni időszakig, amikor államosították az egyházi birtokokat, épületeket. Ez után az egyház fenntartása teljesen a hívek vállára nehezedett, az egyház pedig csupán a befolyó egyházfenntartó járulékokból volt kénytelen gazdálkodni. Ez nagyon megterhelő volt a hívek számára is, mivel mindenki elveszítette vagyonát és csak a TSZ-ből kapott kevéske jövedelemből kellett megéljen. De a hívek a kommunizmus nehéz évei alatt sem hagyták magára az egyházat, fenntartották azt alkalmazottaival együtt, javították és karbantartották az egyház épületeit.
A kommunizmus bukása után az egyházközség visszakapta az egykor elkobzott iskola épületét is, azonban annak leromlott állapota miatt, egyre kevésbé felelt meg a célnak az épület még a rendszeres javítgatások ellenére is. Végül hosszú évek tervezgetése után, 2012 november 12-én kezdte el a gyülekezet egy gyülekezeti ház megépítését az egykori iskola helyén. A teljes belső munkálatok elkészülése után, 2017. október 8.-án megtörténik az átadási ünnepség. A gyülekezeti ház külső munkálatainak befejezésére 2018-ban fog sor kerülni.
Alkalmazkodva az uniós követelményekhez és híveink igényeihez, 2012 május 21-én egy ravatalozó építését is elkezdte egyházközségünk, amit 2015-ben használatba is vehettek híveink.
Jövőbeli terveink között a templomunk teljes felújítása szerepel.
A gyülekezet jelenlegi lélekszáma 440 személy (2018-as adat). Sajnos az Anyakönyvbe egyre kevesebb név kerül be a keresztelési részbe, míg az elhalálozások messze túlmutatnak a megkereszteltek arányán. A gyülekezet tervei és megvalósításai azonban azt igazolják, hogy bár a számadatok a jövő tekintetében elkeseredésre adnak okot, a gyülekezet mégis Istenbe vetett hittel építkezik és jövendőt tervez a következő nemzedékek számára. Isten a mi erős várunk, menedékünk, megtartásunk és reménységünk!
A gyülekezetben kilenc tagú presbitérium teljesít szolgálatot, akik szívvel-lélekkel gyülekezetünk jövendőjén fáradoznak. A Presbitérium lelkipásztorával tökéletes összhangban működik együtt és lelkesedése, határozottsága, hite és bizakodása viszi sikerre terveink megvalósítását, gyülekezetünk építését.
Gyülekezetünknek van egy szórványa is, Tasnádcsány, amely 44 tagot számlál. A helyben megtartott rendszeres istentiszteleteken kívül a nagyobb egyházi ünnepekre Magyarcsaholyba jönnek a hívek, hogy nagyobb közösségben együtt ünnepeljünk. A tasnádcsányi gyülekezet kiemelkedő szorgalommal munkálkodik imaháza rendben tartásán. 2007-ben teljesen felújították az imaház belsejét, új kerítést építettek köréje, 2012-ben pedig új haranglábat építettek meglévő harangjuknak.
Már hosszú ideje testvérkapcsolati viszonyt ápol gyülekezetünk a hollandiai Berkel en Rodenrijs gyülekezetével. 1993 óta találkozik rendszeresen egymással a két presbitérium és erősíti egymást tanácsokkal, egymásért való imádkozással. Nehéz időkben is mindig a gyülekezet mellett álltak hittestvéreink, számíthattunk rájuk.
Mindezekért Istennek vagyunk hálásak és Tőle kérjük a hitet, az erőt és a biztatást gyülekezetünk lelki és anyagi építésére itt Magyarcsaholyban!
A Magyarcsaholyi Református Egyházközség lelkészeinek névsora:
Tarnóczi István 1630-tól.
Bökeni János 1634-től.
Papfalvi Mihály 1659-től.
Fülesdi Mihály 1677-től.
Tasi István 1748-tól.
Szebeni András 1756-1763.
Csengeri István 1763-1772.
Baxa György 1772-1779.
Bethleni János 1779-1791.
Zalányi Sámuel 1791-1793. okt. 8-ig, (Gencsről jött, helyben temették el 68 évesen). December 13.-ig a tasnádi
lelkipásztor szolgál be.
Szalai András helybeli rektor szolgál Héczey Dániel esperes fakultációja mellett 1794 áprilisáig.
Makódi Mihály 1794-1804 (Sződemeterről jött).
Makóldi József 1804-1814, mellette segéd Elek Mihály, amig november 9.-én rendes pappá nem lesz.
Elek Mihály 1814-1842, (helyben halt meg 1842. szept. 6.-án, 59 évesen).
Hézső Sándor 1843-1845. Innen Pécsre távozik papnak.
Kun Károly 1845-1849. Kémeren volt rektor, innen pedig Zsibóra távozik.
Elek Károly 1849-1856. Sarmaságra távozik innen.
Rózsa Károly 1856. június 18. - 1886. szept. 22. Tasnádszarvadról jött. Meghalt helyben.
Szabó István 1887. nov. 20. - 1903. május 10. Nagyváradról jött, ahol mint vallástanár és mint segédlelkész szolgált.
Jákos-Hodosra távozik rendes lelkésznek.
Tóth Sándor 1904. április 6. - 1907. márciusának végéig. Szilágypanitról jött és a Nagy Kunságba távozott.
Albis Béla segédlelkész 1908. július 1.-ig szolgál beszolgáló lelkész mellett.
Demény Miklós 1908. július 5. - 1919. január 1.
Málnássy Sándor mint helyettesítő lelkész szolgál 1919. január 1.-től 1920-ig. Székelyudvarhelyről jött, ahol mint
segédlelkész szolgált.
Borbély Sándor
Helyettesítők: Nagy Lajos. - Bene András. - Elekes Gyula Tasnádszántó.
Nagy Mihály 1929-30.
Balogh Ferenc 1931-60.
Székely István 1960-64.
Aiben Vilmos 1964-80.
Gönczi Gábor 1980-89.
Székely István 1990-93.
Szilágyi László 1994-95.
Szilágyi Katona Gyöngyi 1995-98.
Szűcs Zoltán 1999-2007.
Nagy Róbert András 2007-től napjainkig.
